Ez a nap is eljött. Sokat gondolkodtam rajta, hogy elkészüljön e valaha a honlapom. De arra jutottam, hogy a meglévő, kipróbált receptjeim sokkal jobb helyen lesznek a neten, mint a konyha polcán egy francia kockás füzet belsejében. Illetve, ha a kislányom felnő, meglegyenek neki a receptjeim és tovább tudja majd adni az unokáimnak 🙂

Sajnos amikor még éltek a dédikéim (Parák mama és Zsófi mama), nem jegyzeteltem fel rendesen az ő receptjeiket. Igaz ez nehéz is lett volna, hiszen a dédik úgy főztek-sütöttek, hogy „ránézésre”.

Kislányom, tegyél még egy marék lisztet! – mondta. De hát a mama tenyere sokkal nagyobb volt, mint az enyém gyerekkoromban. Szóval ennyit a családi receptekről. 

Az utóbbi években mindig próbáltam leutánozni, amiket tanultam tőlük. Kisebb nagyobb sikerekkel. Mind e közben a nagynénémtől tanult 2-3 receptet, ami szintén családi kedvenc lett, csak én tudom már megcsinálni, mert sajnos őt is elveszítettük.

A honlapom másik ötlete onnan származott, hogy a férjem nagymamája karácsonyra ajándékozott neki egy nagy spirálfüzetet, amely tartalmazza az ő receptjeit.  Így hát erőt vettem magamon, és folyamatosan próbálok majd mindig fényképet is készíteni a főzési és sütési fázisokról. Már van egy felhasználói fiókom a Nosaltyoldalon, de az nem olyan, mintha mindent én írtam volna. Csak 1 képet lehet feltölteni és többet szeretnék 🙂